miért gondolunk valakiről bármit is? őt szeretem,mert egyszer kölcsönadta a könyvét.viszont őt nem,mert nagyon féltékeny volt. miért nem fogadhatjuk el az embereket úgy,ahogy vannak?mindenki nagyon értékes, és tény,hogy alkalmazkodnunk kell, viszont nem minden esetben! ha valaki megmondja a másiknak,hogy törődjön vele is, lehet,hogy talán részben igaza van,viszont részben nem... hiszen lehet valaki elfoglalt..
azt hiszem, nagyon megbántam, hogy rosszat mondtam valakiről, aki inkább azt mondja,hogy nincs pénzünk és plasztikai műtétet készít... miért ne lehetne ez neki fontosabb? mindenki azt csinálhat,amit akar,s valamiért ha egy ember mindenkit kibeszél, megfertőzi a másikat... de miért ne beszélhetne,ha már ez az elmélet...talán az embereknek mégsem szabad mindent, bár szabad akaratuk van egy dolgot nem szabad elfelejteni, valamit nem szabad tennünk ítélkeznünk.
ezzel megfogadom,hogy nem ítélkezem, megmondhatom,amit gondolok, de nem jelenthetem ki,hogy az úgy is van... pl: ha azt mondom, nem tetszik a csaj ruhája,akkor csak kijelentem? de ha azt mondom, ronda a ruhája, ítélkezem?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni